Amikor még új egy szerelem, Amikor még azt sem kérdi, Épp most hol jársz, Nincs messze semmi, nincs távolság. Amikor még él a bizalom De a néhány furcsa telefon Mindent elvág. Úgy érzed, nagy lett a távolság Lehet, hogy féltékeny vagyok, De ha őrültség, ordíts rám! És ha tényleg nincs rá semmi ok, Ordíts rám Háromszor szóltam rád, Háromszor kértem, hogy mondj mindent el De Te háromszor nem jöttél el. Neked ez a szerelem? Oh, oh… Látlak felhõn, látlak vonaton, Látlak jönni, s menni utadon, De nincsen már nyom, Ami elvezet Hozzád, a szívedhez. Ez az egész furcsa lebegés, Gyomromban ott a remegés, Épp most hol jársz? Nem élem túl, ha nem engem vársz. De ha õrültség, ordíts rám! Háromszor vágtál át, Neked ez a szerelem? Oh, oh... Kétségek közt, még bírom, még fáj Csak tudjam meg végre, Ha nem kellek már. Neked ez a szerelem? Oh, oh...
Ha atomokra bomlik is, miattuk minden sejtem, ha arcom kékre torzul is, mind, mind, mind elfelejtem! Hajam csapzottra borzolom, mint gubancos csepűt és szürke kócot és gőggel viselem fajtám egyenruháját: a foltozott darócot. Mert annak fia vagyok én, ki a küszöbre téve, a külső sötétségre vettetett, kit vernek ezer éve, kit nem fogad magába soha a béke réve! Bolyongásom pusztáin, a végtelen nagy éjen csak az ő szive fénylik, ő a rögeszmém, végső szenvedélyem, ráfonódom, rajta kuszom fölfelé, mint szőlőkarón a kacs. Mogorva lettem, kemény, sötét és szótlan és makacs. Vér csurgott rám és nem tudom lemosni. Jajt hallottam és nem tudom feledni. A holtakat nem tudom eltemetni. Egy eszelős dal lett az utitársam, rekedt dal, nem zenél, csak hörög, mint a szél, zúg, mint vihartól ráncigált fák Mit nékem most a Dante terzinái s hogy Goethe lelke mit hogyan fogant, mikor tetszhalott véreimre hull már a föld és dübörög a hant, mikor a bús kor harsonája falakat dönt és lelket ingat, mikor felejtett, ősi szóra kell megtanítni fiainkat, mikor rémít a falvak csendje s elönt a semmi árja minket és szülni kell és nemzeni s magunk képére kalapálni vánnyadt gyermekeinket!
Amikor még új egy szerelem Amikor még azt sem kérdi, épp most hol jársz Nincs messze semmi, nincs távolság Amikor még él a bizalom De a néhány furcsa telefon mindent elvág Úgy érzed, nagy lett a távolság Lehet, hogy féltékeny vagyok De ha õrültség, ordíts rám! És ha tényleg nincs rá semmi ok, ordíts rám! Háromszor szóltam rád Háromszor kértem, hogy mondj mindent el De te háromszor nem jöttél el Neked ez a szerelem? Óh, óh, óh, óh - óh, óh, óh, óh Látlak felhõn, látlak vonaton Látlak jönni, s menni utadon, de nincsen már nyom Ami elvezet hozzád, a szívedhez Ez az egész furcsa lebegés Gyomromban ott a remegés, épp most hol jársz Nem élem túl, ha nem engem vársz Lehet, hogy féltékeny vagyok De ha õrültség, ordíts rám! És ha tényleg nincs rá semmi ok, ordíts rám! Háromszor szóltam rád Háromszor kértem, hogy mondj mindent el De te háromszor nem jöttél el Neked ez a szerelem? Óh, óh, óh, óh - óh, óh, óh, óh Háromszor vágtál át Háromszor kértem, hogy mondj mindent el De te háromszor nem jöttél el Neked ez a szerelem?
Mindenkinek nehéz. A szűnni nem akaró bizonytalanság miatt ingerültek és feszültek vagyunk, de ez még nem indokolná, hogy másokon vezessük le a járvány okozta frusztrációt. Válsághelyzetben derül ki igazán, ki milyen ember. Nem feltétlenül arra gondolok, hogy képes-e valaki egyedül megoldani egy kritikus problémát, hanem teljesen hétköznapi, átlagos dolgokra. Például olyasmire, hogy a zűrös pillanatokban is odafigyelünk-e a másikra. Sajnos az elmúlt napokban meglehetősen negatív tapasztalatok értek ezzel kapcsolatban. Ritkán hagyom el a lakást mostanság, kizárólag a szükséges alapdolgok beszerzésére indulok el otthonról hetente nagyjából háromszor. Ilyenkor az itiner nem mutat tovább a bolt, gyógyszertár, posta hármasnál – utóbbi kettő is csak abban az esetben jelent megállót, ha a szomszéd idős néninek kell elintézni valamit. Ez a kint eltöltött néhány perc is elég volt azonban arra, hogy kicsit csalódjak az emberekben. Persze nem szeretnék általánosítani, és nem is mindennapos történetek ezek.
Amikor még uj egy szerelem Amikor még azt sem kérdi, épp most hol jarsz Nincs messze semmi, nincs tavolsag Amikor még él a bizalom De a néhany furcsa telefon mindent elvag Úgy érzed, nagy lett a tavolsag Lehet, hogy féltékeny vagyok De ha õrültség, ordits ram! És ha tényleg nincs ra semmi ok, ordits ram! Haromszor szóltam rad Haromszor kértem, hogy mondj mindent el De te haromszor nem jöttél el Neked ez a szerelem? Óh, óh, óh, óh - óh, óh, óh, óh Latlak felhõn, latlak vonaton Latlak jönni, s menni utadon, de nincsen mar nyom Ami elvezet hozzad, a szivedhez Ez az egész furcsa lebegés Gyomromban ott a remegés, épp most hol jarsz Nem élem tul, ha nem engem varsz Lehet, hogy féltékeny vagyok De ha õrültség, ordits ram! És ha tényleg nincs ra semmi ok, ordits ram! Haromszor szóltam rad Haromszor kértem, hogy mondj mindent el De te haromszor nem jöttél el Neked ez a szerelem? Óh, óh, óh, óh - óh, óh, óh, óh Haromszor vagtal at Haromszor kértem, hogy mondj mindent el De te haromszor nem jöttél el Neked ez a szerelem?
Háromszor szóltam rád, Háromszor kértem, hogy ne fürgyé le!
Nem kerül semmibe. Ez is érdekelhet: (Fotók: Getty Images) Megjelent a legújabb Roadster magazin! Ismét egy magazin azoknak, akik szerint nem arra születtünk, hogy a négy fal között üljünk, akik szerint az élet olyasmi, amit nagykanállal kell fogyasztani és amiből sosem lehet elég. 170 oldalnyi friss, színes és energiával teli kontent felfedezőknek, kalandoroknak, inspirációt keresőknek mindarról, ami miatt érdemes nekivágni a világnak. Ha velünk tartanál ezen az utazáson, ezen a linken megrendelheted a magazint.
A minap a környékünkön négy üzletbe mentem be, hogy két kis kocka élesztőt vegyek. Nem, nem ültünk fel a liszt- és a cukorvonatra, nem vásároltunk fel annyi alapanyagot, amennyi egy kisvárosi pékség havi forgalmához elég lenne. Csupán kiflit és buktát szeretett volna sütni a barátnőm, ám ebből önhibánkon kívül nem lett semmi. Ugyanis sehol sem lehetett már kapni. Az egyik kisboltban (! ) az orrom előtt vett meg valaki egy tálcányi élesztőt, hiába kérte az eladó, hogy ha lehet, csak annyit vásároljon, amennyi feltétlenül szükséges. Erre kissé ingerült hangnemben rendre utasította, hogy köszöni a tippet, majd ő eldönti. Fogadni mernék rá, hogy egy hónappal ezelőtt eszébe se jutott volna tizenöt darab élesztőt a kosarába tenni, ezért feltételezem, azzal sincs tisztában, hogy nagyjából három hétig lehet csak felhasználni, és egy nagyobb kenyér sütéséhez bőven elegendő néhány dekagramm is. Kicsivel később sorban álltam a postán (kint az utcán, mert odabent csak annyian tartózkodhatnak, ahány ablaknál ügyfélfogadást tudnak intézni), és amikor sorra kerültem, megkértek, hogy legyek szíves, és várjak pár percet, mert dolga van az ügyintézőnek.